Magyar szerkezettár

üt

ts (és tn) ige

1. (tn is ) erős lendülettel, keményen hozzáér valakihez, valamihez. ▸ az asztalra üt | (tn is ) így fájdalmat okoz. üti a lovat; fejbe üt valakit; ▸ valakinek a körmére üt ▸ a szájára üt | (tn is ) támad, bánt valakit. ha teheti, üt rajta egyet.

2. ▸ lovaggá üt valakit

3. erőteljesen valamihez érint. a pohárhoz üti a gyűrűjét. | vmely testrészével valamibe ütközik. kőbe ütötte a lábát. | ▸ ütik a kártyát

4. sp is (vmely eszközzel) megütve elröpít, vhova juttat. a kapuba üti a labdát. | ját <tekében bábot> eltalál, feldönt. kilencet ütött.

5. lendületes mozdulattal valamibe, valaminek a felületére juttat valamit úgy, hogy ott maradjon. szeget üt a falba; pecsétet üt valamire; ▸ csapra üti a hordót

6. <ütőhangszert> megszólaltat. üti a dobot. | zene <ütemet> szabályos koppantásokkal, kézmozdulatokkal jelez. üti a taktust. | <óra időpontot> hangosan jelez. ötöt ütött. | (t. n.) ▸ ütött az óra

7. tn <villám> belecsap valakibe, valamibe. | <kif-ekben.> ▸ guta szél üt valakit, valamit | ▸ üsse a mennykő part a patvar!

8. tn ▸ mi ütött belé hozzá?

9. tn nép biz hirtelen érzékel valamit. bűz ütött az orrába.

10. ▸ valami üti a markát, tenyerét

11. tn ▸ rajtunk üt

12. <nyílást> ütve létrehoz. rést, léket üt valamin; sebet üt valakin.

13. <kif-ekben.> ▸ olajat üt ▸ tojást üt valamibe, valamire

14. <kif-ekben:> (gyorsan) létesít, rendez, kelt. sátort, tábort üt; zajt üt; ▸ pártot üt valaki ellen

15. (t. n. is ) ját kártyában: <ütőkártya> a szabályok szerint magával visz vmely kisebb értékű lapot. az ász minden lapot üt. | (t. n. is ) sp sakkban: lépéskor az ellenfél bábját a tábláról leveszi és a saját bábját a megüresedett mezőre teszi.

16. biz nincs összhangban valamivel, nem illik hozzá. ezek a színek ütik egymást.

17. tn ▸ valakire üt

[?fgr ]

____________________

valakit

→ valaki ⊕ -t

valaki

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen személy. valaki járt itt; valaki más. | ▸ van valakije

2. <ált. alanyként:> az ember. azt hihetné valaki, hogy ...

3. ritk bárki. ha valakinek is szólsz, baj lesz.

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

1. kissé biz ember, személy. a barátja pénzes valaki!

2. jelentős személy. a gyárban ő már valaki!

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].